|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.29. 20:02 - |
 Ystad egy Svédország területén található kedves kis part széli város, amely Borghildorum egyik legnyugodtabb területe. Itt találhatóak a legképzettebb rendőrök és katonák, ez az ő kis szentélyük, ahol pihenhetnek és elvonulhatnak a világ elől. Igazi kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit, az új lakókat pedig boldogan üdvözlik. Azonban kevesen tudják, hogy ezen a területen garázdálkodik a legnagyobb gyilkosok egyike, így nem ajánlatos egyedül sétálni, főleg nem sötétedés után. |
[12-1]
 A miket? Minek nézel te engem? - vonom fel egyik szemdölököm számonkérően várva a válaszát, vagy azt, hogy merje csak el ismételni újra. - Akkor itt bizonyára mindenki senki, azaz senkisem "harcos" vagy ahogy te hívod őket. Mert ha lenne itt egy is, már réges rég vígan partizhatnánk odakint és nem kéne bújkálni egy feltételezetten idióta gyilkostól... - dőlök hátra és karba teszem kezem duzzogásomat jól az arcába dörgölve. Aztán morcosan méregetve figyeltem, ahogy a pénz kézből kézbe jár. És nem elég, hogy lefizette vagy tudom is én, még sört is kapok mellé. Tekintetem oldalra fordítom néhány pillanat erejéig. Most mit vár? Kérjek bocsánatot? Na nem. Kedves volt tőle, de amit mondtam, őszintén mondtam. Az pedig nem baj, ha őszinte vagyok, ha már a legtöbb ember képtelen rá. De így elfelejthető a dolog, hogy az előbb vitáztunk. Márha ő is hajlandó elfeledni. - Hiszel istenben? - húzom közelebb a poharat és belehörpintek. A sörért annyira nem vagyok oda, legfeljebb az ízesítettért, de eliszogatom, mert szomjas is vagyok és mert általában nem illik visszautasítani ha valamit kapok. Kivéve ha az gyümölcs, zöldség vagy olyasmi, ami egészséges lenne a számomra. |
- Én a helyedben most befognám a szádat, vagy kipenderítenek innen. Nem tudom honnan jöttél és hogy hová tartasz, de itt nem szívesen fogadjunk az egyfolytában pattogó kis mitugrászokat. vagy harcos vagy, vagy senki. Itt máshogy működnek a dolgok mint a föld többi részén, azért van itt ekkora nyugalom még vészterhes időkben is. Örülj neki, hogy egyáltalán befogadnak - mondta idegesen, miközben pénzt csúsztatott a pultosnak, kifizetve az éjszakára a szobát Dommielnek. Majd fizetett egy sört is, miközben maga egy adagnyi whiskeyt kért. Úgy érezte hogy ehhez a fiatalhoz bizony el kell az alkohol, egyéb iránt darabokra szedi, még a gyilkos előtt. |
Mosogatni? Na ne viccelődjünk. Akkor inkább kezet fogok azzal az ijesztő gyilkossal. És ellátom tanácsokkal, hogy legyen legendássá, ha már gyilkolgat. Bár ahogy elnézem, ez is kifogott rajtatok, szóval inkább nem nehezítem a dolgotok... - sóhajtok zsebre vágott kezekkel. Azért még egyszer hátra nézek a földön hagyott csokis mazsik után, dehát ez van ha valaki figyelmetlen.
Követtem a kocsmába, amibe mikor beléptem kissé visszahökköltem. Milyen sátáni hely ez? Semmi füst, semmi alkohol szag?! Tisztaság és még hibbant részegeket sem látni? Ki és minek képzelte magát mikor ezt megépítette?! Számat lekonyúlva követtem, míg le nem vágta magát, én pedig követtem a példáját és lecsüccsentem egy székbe.
Ez egy elképesztően ocsmány hely... Én elverném az olyat, aki ezt kocsmának tekinti, vagy nevezi... - jegyzem meg halkan. |
- Ez Ystad. Itt minden megoldható. Maximum mosogatsz egy kicsit - mondta Loki, miközben zsebre dugva a kezeit nézelődött. Őszintén, őt is idegesítették a gyilkosságok. Mindegyik máshogyan következett be, az áldozatok mindegyike különálló volt, látszólagosan nem volt olyan kapocs, mely arra utalt volna, hogy a gyilkos sorrendben, vagy esetleg kiválasztva ölt. Ezek szerint csak sportból művelte az egészet. Ami pedig a legrémisztőbb volt, hogy egy istenre is kezet emelt már. Loki nem hagyta figyelmen kívül mostanra a gyilkosságokat, nagyon sokat gondolkozott a nyomokon, a jelentésükön, és egyenlőre csak egy valamire jutott, még pedig arra, hogy nem ember a gyilkos, hanem egy teljesen más lény. Tekintve arra, hogy az ereklyék elvesztésével felborult a világok rendje, bármilyen szörnyeteg lehetett az, aki kedvére mészárol. Hamarosan muszáj lépéseket tennie, aminek nem biztos, hogy mindenki örülni fog.
- Nem hagylak meghalni, így is elég vér folyik az utcákon feleslegesen - fújta ki a levegőt, majd belépett a szelíd kis kocsmába, melyben kellemes hangulat uralkodott. Nem voltak részegek a földön, és dohány füst sem töltötte be a levegőt. A hely tiszta volt és üde, olyan, ahova mindenki szívesen beteszi a lábát egy-egy hosszú munka nap után.
- Jó estét Kurt. Hoztam egy ifjút, akinek sikerült kint maradnia - mondta Loki, levágva magát egy székre. |
 Kíváncsian hallgattam, mégis mi ijesztőt tudna tenni velem az a valaki, akitől úgy retteg a város. Számat húztam a végeredményre. - Ennyi? - kérdem én. - Ennyire nem képes gondosabban eltervezni a gyilkosságot? Rohadtul élvezheti, ha ennyire pocsék munkát végez. Bizomyára nem is maga a gyilkolás az ő célja, annál sokkalta bonyolultabb lehet a dolog. De gondolom eme okra még maguk sem jöttek rá. - sóhajtom, mert szívesen nézném élőben a macska egér játékot. Ám ha az egyik fél kontár munkát végez, a másik meg arra is lusta, hogy nyomozzon vagy gondolkodjon, akkor ez nem egy NCIS. Sóhajtok egyet, ahogy elindul, de nem követem, mert bizony üres zsebbel nem lenne sok értelme. - Nincs pénzem szobára. - szólok oda, de sokkalta visszafogotabban és elszomorodva. - Francba... most itt fogok meghalni... - motyogom túlzottan eljátszott szomorúsággal. - Ugye nem hagysz meghalni, Magnus? |
- Bele találtál szárny nélküli pillangó, isten vagyok - morogta magában, miközben nézte, hogy a fiú feláll a lábaira.
- Áhhhh, szóval Dommiel. Ajánlom hogy menjünk be a legközelebbi fogadóba, úgy érzem szobát kell bérelned, ha túl szeretnéd élni az éjszakát - nézett a fiú szemeibe ellent mondást nem tűrően, isteni dominanciáját a szemeivel próbálta kifejezni, melyek szinte világítóak kéklettek. Viszont semmit sem lehetett kiolvasni belőlük, ugyan Lokiból senki sem tud semmit se kiolvasni, rosszabb, mint egy nő menstruáció közben. Nem tudhatod, mikor gurul be, mikor mit akar és hogy mire fáj aktuálisan a foga.
- Mi lesz ha kint maradsz, azt kérdezed? - sétált oda nemes egyszerűséggel egy asztalhoz, és felkapott egy megtépázott, már több napos újságot, melyet elkezdett lapozni. - jobb esetben csak elvágja a torkodat, majd csak azután belez ki. Rosszabban pedig...hát...nem marad több belőled mit ebből a szerencsétlen hölgyeményből - nyújtotta át az oldalt, melyben egy fadarálót mutattak, melyben fellehetőek voltak az áldozat belső szerveinek apró cafatjai. - Végy vissza a makacsságodból és gyere. Én csak segíteni akarok - mondta, hozzá teszem nem túl meggyőzően, majd azért is visszafordult és jelezte, hogy többet nem hajlandó várni a fiúra, ha jön, akkor jön, ha nem, akkor pedig nem. Egy isten sem szereti pazarolni az idejét. |
De neheem meegy... - nyaforásztam és kézzel lábbal próbáltam felé hadonászni, hátha valami csoda folytán sikerül felülnöm, de annyira nem erőltettem meg magam. - A kur...micsodákra? Nem tudok kik azok, de én nem ismerem őket... De ha már a kúrásról van szó... - kacsintok egyet beharapva alsó ajkam és megsimogatva a mellkasom a felsőm alá nyúlva. Ám, ez pillanatok alatt megváltozott, mikor sértegetni kezdett. - Minek képzeled magad? Valami istennek? - bököm oda pökhendien. - Kettőnk közül, nekem vagy nagyobb hatalom a kezemben, csak épp vagyok olyan jószívű, hogy nem haragítom rád... - öltö ki a nyelvem, és mire eljutok a nyelvnyújtásig, már közben fel is állta, mert úgy éreztem, hogy balhé közeleg és ahhoz talpon kell lennem, nehogy nagyobb előnye legyen.
Ám nagy meglepetésemre hirtelenjében normálissá lett. Fel is vontam az egyik szemöldököm, mert nem tudtam hova tenni a dolgot. Zavarba is jöttem csöppet és ide oda néztem, hogy ez most mi volt. - Ez az igazi neved? Elég fura, de héé! Hogy te milyen kis ari vagy, hogy így érdeklődsz a nevem iránt... Te vagy az első pajti jelentkezőm, aki itt él... Az én nevem Dommiel... - teszem hátra egyik keze, míg másikat kinyújtom felé egy kéz fogásra és közben szélesen mosolygok. A bemondó elég váratlan volt és szintén furcsa. Na ilyen sincs nálunk, pedig elképzelem milyen menő lenne, hogy minden utcában bemondanák a nevem, hogy itt jön Dommiel!! És mindenki ugrálna, meg sikongatna és m&m-el meg mars csokikkal dobálnának. Nyami nyami... Na de félre a képzelgéssekkel. - Mi lesz ha kint maradok? Megerőszakolnak? |
- Tiszteletlen egy vakarcs vagy. Meglásd mi lesz, ha elkap... - morgott magában Loki, miközben végigmérte a fiút. Nem tűnt valami harc képesnek, egyszóval nem volt idevalósi. Akkor talán elnézhető neki hogy nem tudja, mik is történnek itt. De a tiszteletlensége semmikép sem.
- Ajánlom hogy szedd össze magad. Tudod, a gyilkos a kurtizánokat szereti, de a csípős nyelvedből ítélve, közel állsz hozzájuk - morogta rá, tipikus rendőr hangon, ellentmondást nem tűrően. - Nézz körbe. Látsz te a rendőrökön kívül mást, így sötétedés felé? Ugye hogy nem. Veszélyes ilyentájt az utca, és a helyedben nem beszélnék így egy olyannal, aki megvédheti a kis porszemnyi életed - sziszegte, majd gyorsan kihúzta magát, nem is mutatva nyomát annak, hogy a fiú a türelmével játszik. Már pedig egy istennel nem jó dolog játszani.
- Magnus vagyok, te pedig nem vagy idevalósi. Szóval, mi a neved? - érdeklődött méz édes hangon ezúttal, majd körbe nézett, ahogyan a hangos bemondón bemondták, hogy egy óra múlva senki sem tartózkodhat kint, aki nem a katonaság vagy rendőrség tagja. Este tíz után jön ugyanis elő Aslby. |
Sosem volt ellenemre a fekve evés. Olyan kényelmes, és még jól is lakom közben. Meg nem kell még pluszba arra is energiát fecsérelnem, hogy lefeküdjek, mert már fekszem. Később már ahhoz is lusta voltam, hogy megfujogassam őket. Szerintem ettől nem megy le róla semmi, szóval megeszem így őket.  Szemem sarkából már észrevettem, hogy nem vagyok egyedül és valaki másnak is szemet szúrtak a mazsoláim. Grumpy megirigyelné azt az undorodó arckifejezésem, amit a galamba felé küldtem, aki láttam, hogy nagyokat pislog az én bogyóimra. Hát még mikor volt pofája közeledni, úgy mintha nem is amiatt jönne. Nem lett volna mindent beporszívózni, ezért amellett döntöttem, hogy elkapom a grabancát és elüldözöm. - Nem mész innen! - kaptam utána, de persze, hogy ő gyorsabb volt. Jobb is, mert ha elkaptam volna, tuti szanaszét cincáltam volna. Még akkoris ha emiatt bezárnak. Na de végre békességben mazsolázhattam.... volna, ha nem sokkal később nem jelenik meg valaki más.  A hangjára lassan felemeltem a fejem és felnéztem rá. - Mi van? - vágtam azt a "nagyon érdekel, hogy mit akarsz" fejet. Aztán lassan a hátamra fordultam, hogy úgyis megnézhessem magamnak az idegent. Az első amire rájöttem, hogy bizonyára fakabát. Nyahj de itt mindenki az...!! A második pedig... - Cuki a bari hajad... - vigyorodtam el. - Ezzel kábítod a bűnözőket, mikor kergetőztök? - vágtam az ártatlan pofit, amit alig tudtam összehozni, mert közben alig bírtam nevetés nélkül. De egy ki szájasodás miatt aligha csuknának le, és mivel a hasra esésem amúgyis felidegesített,a galamb pedig csak olaj a tűzre, most meg ő... szóval... meg kell értenie, hogy bár van kedvem a baráti cseverészéshez, amíg úgy viselkedik, mint egy fánk zabáló, addig én sem vagyok hajlandó a kedvesebbik énem mutatni. - Na de mit is mondtál...? Egy hulla? Na ne már... annyira izgis nem lehet ez a hely... Tudtommal, itt minden második kis juhász fakabát vagy foltoska, és mégis vannak gyilkosok? Elképesztőőőő-en bénák lehettek... Jaj de ugye nincs hari az őszinteségem miatt...? - kacsintok rá. |
Mosolyogva sétált a birodalma egyik kis városában, miközben biccentett a katonáknak és a rendőröknek. Ő maga is beolvadt a környezetébe, rendőr viseletet hordott. Ystadban mindig így mutatta magát, rendőrként és bár senki sem tudta pontosan kinek vagy minek dolgozik, mindenki aki érdemes volt rá, ismerte. Többen is megjegyezték neki, hogy hasonlít Borghildorum uralkodójára...óhhh, ha tudnák ezek a pillangók, hogy az, aki velük szemben áll valójában is a király.
Vakok ezek a halandók. De legalább nagyobb idióták, mint a legtöbb asgardi, jót lehet rajtuk röhögni - motyogta magának, miközben nagy léptekkel haladt. Egy fiatal ember a szeme láttára esett orra, ő pedig szíve szerint felnevetett volna, de nem tette. Tartotta magát, amióta itt lent voltak valamennyire meg komolyodott. Látszólag, belül ugyan az a nagy trükk mester Loki volt, aki többször okozott bajt, mint jót.
- Én a helyedben nem ennék arról a kőről. Pár héttel ezelőtt egy hulla volt ott - szólította meg az ifjút mellé lépve, majd zsebre dugott kezekkel mellé lépett. Egy kis kommunikáció egy halandóval sosem ártott. Na jó, néha igen, de az is csak egy fejfájás volt. |
Gondoltam felülök egy vonatra meglátjuk meddig jutunk el. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól elfogok vegyülni az emberek közt és a kalauz észre sem vesz majd. De így történt, így egészen a végállomásig jutottam. Egy szép kis városkába, ami már már túlzottan is tiszta volt az én megszokott környezetemhez. Hamar feltűnt, hogy a város nyüzsög a rendőröktől és katonáktól. Emiatt kicsit feszengve éreztem magam. Nem vagyunk jóban, és túl sok helyen ismernek, hogy megkeserítsék az életem. Na de nem estem pánikba. Majd a vissza út is legyen ilyen sima. Az utcán sétálgattam egy csmag csokis mazsolával, és megnézegettem a kirakatokat. Volt hogy meg is álltam egy egy kirakatnál, mint mondjuk a játékboltoknál vagy látvány cukrászdáknál. Séta közben pedig nem vettem észre, hogy ráléptem a saját cipőfűzőmre, így szerencsésem hasra vágodtam. Felhorzsoltam a tenyerem és mondanom sem kell, világ vége... az összes mazsi elgurult és a földön kötött ki. Most egyem meg őket koszosan?! Felvettem egyet és megfújkáltam, aztán be is kaptam. Nem volt rosszabb íze, bár kicsit ropogósabb volt a kelleténél. Szóval hason fekve eszegettem tovább, hogy ne vesszen kárba. Drága volt és finom, hogy hagyjam a madaraknak megenni. Ők amúgysem ehetnek... mert nincs foguk, ami megromoljon.... |
Ystad egy Svédország területén található kedves kis part széli város, amely Borghildorum egyik legnyugodtabb területe. Itt találhatóak a legképzettebb rendőrök és katonák, ez az ő kis szentélyük, ahol pihenhetnek és elvonulhatnak a világ elől. Igazi kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit, az új lakókat pedig boldogan üdvözlik. Azonban kevesen tudják, hogy ezen a területen garázdálkodik a legnagyobb gyilkosok egyike, így nem ajánlatos egyedül sétálni, főleg nem sötétedés után. |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mond csak, hiszel az istenekben? Abban, hogy van, egy nálunk, halandóknál is magasabb erő, mely irányít minket, ami végigkísér életünkön át? Mely megmondja, mikor születsz, mikor halsz, mikor esel szerelembe? Mely vagy szerencsével áld, vagy fájdalommal átkoz? Nos, kedvesem elmondok neked egy titkot. Az istenek köztünk vannak, és ők irányítják az életünket. Készen állsz arra, hogy te is egy isten legyél? Esetleg halandóként akarsz érvényesülni ebben a mágiával teli világban? Üdv a „
Az oldal ötlete egy nagyon régóta meglévő dolog, és most jött el az ideje annak, hogy meg is valósítsam ezt az ihletet. A történet és a leírások mind sajátok! Tilos az oldalról való lopás is, rengeteg időm ment bele abba, hogy mindezt megalkossam!
4
